6.fejezet- Az újságcikk

Sziasztok! Nagyon sajnálom, amiért egy hónapig nem volt bejegyzés. Tényleg nagyon igyekszem, de vagy nem jön az ihlet, vagy nagyon sűrűek a programjaim, de nem szeretnék kifogást keresni. Nem is húzom tovább az időt, Jó olvasást kívánok nektek!


Reggel magamtól keltem fel. Megnéztem az órát, fél kilencet mutatott. Remélem mostantól visszaáll a szervezetem a 8-9 körüli ébredésekhez.
Nyújtózkodtam egy sort, majd felültem az ágyamra. Egyből a Harry-vel történő csókom jutott eszembe és nem tudtam kiverni a fejemből.
,,Szerintem többek is lehetnénk....mint barátok" - hallottam Harry hangját a fejemben. Ezek a szavak hagyták el ajkait, mielőtt azok az enyémekre tapadtak volna. Nem tudom miért, de nem bántam meg a csókunkat. Úgysem tudja meg senki! De én emlékezni fogok és nem csak erre. A táncunk emlékei is ott motoszkáltak a  fejemben. Méghozzá olyannyira, hogy papírt és tollat ragadtam. Írni kezdtem. Egy szöveget, amihez fejben egy dallamot is megalkottam már. Kb. fél óra múlva készen lettem a kis dalommal. Mert ez az volt! Egy igazi dal! Legalábbis szerintem. Igaz, hogy annyira nem ismerem a most menőnek számító dalokat, de szerintem ez simán elmenne köztük.  Így filóztam, majd még egyszer elolvastam és címnek a BEST SONG EVER-t adtam neki. Így nézett ki:
,,Maybe it‘s the way he walked
Straight into my heart and stole it
Through the doors and past the guards
Just like he already owned it.
I said "Can you give it back to me"
He said "Never in your wildest dreams"
Refrén: And we danced all night to the best song ever
We knew every line, now I can‘t remember
How it goes but I know that I won‘t forget him
Cause we danced all night to the best song ever.
I think it went "oh oh oh"
I think it went "yeah yeah yeah"
I think it goes...."
9 körül elmentem zuhanyozni. Arra gondoltam, hogy a dalnak a kottáját is leírhatnám magamnak. Régen úgyis tanultam gitározni, így, - ha anya nem dobta még ki a hangszert -, ez meg is oldható.
Furcsa, hogy most, kivételesen, negyed óra múlva  kijöttem a fürdőből, ugyanis mindennel végeztem. Nagyon be voltam zsongva a gitározásom miatt, ezért egyből a garázsban indítottam,  ahol a régi kacatokat tartjuk, így tehát a hangszer is oda kerülhetett.  Minden kis zeg-zugot átnéztem, de a gitáromra nem leltem. Hosszú (számomra óráknak tűnő) keresés után, elismertem a ,,vereséget".
-Te, anya! Nem tudod hol van a gitárom?-kérdeztem kilépve a garázsból, de a válszt nem kaptam. Bementem a nappaliba,  mert  azt hittem anyu is ott van. Nem találtam meg és be se fejeztem ezt a bújócska féle játékot, mert Bella hívott.
-Figyi Belle, most nem nagyon érek rá....-kezdtem köszönös nélkül, remélve azt, hogy az unokatestvérem azt mondja, hogy rendben, majd késöbb visszahív.
-Na, nem! Azt már nem!!! Nem fogsz addig lerázni, amíg ki nem engesztelsz azért, amiért nem mondat el.
-Mégis miről beszélsz? Mit nem mondtam el ?-kérdeztem, nem gondolva arra, hogy Bella lehet, hogy rájött a csókra.
-Hogy mégis miről beszélek? Mi van veled? Az a csók ennyire elvette az eszed???
-Milyen csók? Honnan tudsz te róla?- pánikoltam. Ezt nem hiszem el! Harry elmondta Belle-nek?!?!?!?!
- Hogy honnan tudok róla? Olvastam-jelentette ki, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Pedig nem volt az!!!
- Hogy mi???-adtam hangot meglepődésemnek.- Mégis hol?-tudakolóztam tovább. Minél előbb birtokolni akartam az összes információt.
-  Hát a London's Teen News-ban-válaszolt  az unokatestvérem. Az egész testem megremegett, ugyanis Bella a város egyik legnépszerűbb ujságjának a címét ejtette ki a száján.
-Hahóóó!!! Itt vagy még Livy?-kérdezte.
- I...igee..igen..-remegett a hangom a sírástól, de hogy félre ne értsen valaki, nem az öröm könnyei hullotak le az arcomról.- De...azt..hüp..azt..kívánom....hogy...bárcsak...hüp..ne lennék!!!-azzal kinyomtam a készüléket. Hirtelen elegem lett mindenből! Miért történik ez velem? Pedig már kezdett jól alakulni az életem a válás óta, erre tessék! London egyik legpletykásabb szerkesztőinek a  keze közül kikerült lap címlapján virítunk Harryvel! Gyorsan fel is mentem a netre és rákerestem a magazinra. A remény utolsó szikrája is szertefoszlott amikor a Google kiadta az aznapi újságot természetesen Azzal a képpel.
Megdöbbentem.... Mikor megláttam, hogy a fotó homályos. örömtáncra perdültem és a dalomat énekelgettem. Ugyanis így senki sem tudhatja, hogy engem kaptak lencsevégre! De hogy megbizonyosodjak erről olvasni kezdtem  AZT a  cikket:

,,A One Direction szépfiúja, Harry Styles becsajozott???? Tegnap este kapták hihetetlenül éles szemű fotósaink lencsevégre, amint egy lánnyal csókolózik. A pár egyik tagjának sem látható az arca, de Harry göndör fürtjeit bárhol fel lehetne ismerni. Ám biztos akadnak olyanok akik azt állítanák, hogy lehet, hogy ez csak egy ,,Harry-utánzat". Minden információ szerint a brit fiúbanda az O2 arénában adott koncertjük után egy buliba igyekeztek ami  a Conduit Street 
 Starbucksában volt. Akik észre vették őket, azok sem tudtak bemenni a helyiségbe, mert ha a nevük nem szerepelt a vendéglistán nem tehették be oda  a lábukat. Miután a party-nak vége lett, a fiatalok hazaindultak és minden bizonnyal Harry  kísérte el a szerencsés lányt és utána csattanhatott el AZ a bizonyos csók.  Harry-t megkérdeztük de nem nyilatkozott  semmit. Viszont twitterére ezt írta ki fél 12-kor:
Tudjatok milyen érzés igazán szeretni? Én eddig még soha sem tapasztaltam meg. De ma este egy gyönyörű lány két dolgot is megtanított nekem: azt, hogy hogyan kell igazából szeretni és milyen az, amikor az ember valójában Szerelmes.
Ez is arról árulkodott, hogy a 19 éves srácnak valaki erősen elcsavarta azt a helyes kis fejét. Ha bár azt, hogy ki lehet az aki ezeket mind megtanította neki, még nem tudjuk. De a Starbucks tulajdonosa azt mondta, hogy a tegnap estét Bella Cowell foglalta le.Tehát Simon lánya minden bizonnyal tudja, hogy Harry kit nevez élete szerelmének."
-Na jóóó! Ez nem lehet igaz! Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!!!-kiáltottam fel. Miért velem történik ez? Ezek a mocskok majdnem mindent leírtak, még Bellát is megemlítették benne! Óh, Harry! Miért írtad ki azt a szöveget a twitterrre??? Nem normálisak ezek az emberek!
- Olivia! Lejönnél egy kicsit?-hallottam anya dühös hangját. Minden bizonnyal most jött meg. Csak egy lopott pillantást vetettem az órára, ami háromnegyed 11-et mutatott. Mit csinált eddig az anyám???
- Igen anyu?-kérdeztem lefelé haladva a lépcsőn.
-Gyere csak ide!
-Mama hol voltál eddig? Már azt hitt...
-Már mit hittél? Hogy eltitkolhatod előlem, hogy megcsalod James-t???-kerekedett el a szeme és már üvöltött velem.
- Te meg miről beszélsz?-próbáltam színlelni, de tudtam, hogy úgyis megtudja azt, ami történt. De egy próbát megért!
- Hogy miről beszélek??? Hát erről....-dobta elém  a London's Teen News-t.
-Öö...én...meg tudom magyarázni!-mondtam remegve.
-Óh, azzal igazán nem kell fáradnod. Olvastam a cikket!-azzal felrohant a lépcsőn, és mielőtt bevágta volna a szobája ajtaját, azt kiáltotta nekem:
- Nem tudom mikor lett belőled egy ekkora nagy cafka!

5.fejezet- A buli

Sziasztok!  Itt van az új rész! Igyekszem minél hamarabb hozni a következőt. Ebben a részben több embernek a szemszögéből is olvashatjátok az adott szituációkat.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok kommenteket vagy szavazzatok a bejegyzések alján található kis szavak valamelyikére.
A következő részt vagy három megjegyzés vagy öt vélemény után teszem csak fel.
Jó olvasást kívánok!! 
       

                        ~Bella szemszöge~

Nagyon izgultam, hogy Livynek hogyan fog tetszeni a felvidítására rendezett meglepetés buli. Ezen járt az eszem mióta csak kiszálltunk a taxiból. Unokatestvéremet két vállánál fogva vezettem. Mikor megpillantottam a buli helyszínéül kitűzött Starbucksot, egyre idegesebb lettem, de nem akartam, hogy Olivia ezt megérezze. Ezért határozottan megálltam és halkan a fülébe súgtam:
-Megérkeztünk...-. Kinyitottam a kávézó ajtaját, ahol teljesen sötét volt és betuszkoltam rajta Livyt.
-Meglepetés!!!-ugrottak elő mindenfélől a meghívottak.- Meglepetés!!!-ismételték meg,  mikor levettem Oliviáról a szemkendőt.
- Te jó ég!- kiáltott fel ő is.- Uramisten, Bella ezt te szervezted?-fordult felém.
- Igen.-feleltem mosolyogva. Örömmel mosolyogtam,  ugyanis egy kő esett le a szívemről,  hogy tetszik neki a buli.- De a srácok is besegítettek.-tettem hozzá gyorsan,  ugyanis a ,,dicsőség" nem csak az enyém volt.
- A srácok?- kérdezett vissza meglepettem, mint ha nem tudná kikre célzok.
- A One Direction!-vílágosítottam fel.
- Oh,  hogy azok a srácok! Igazán fogalmazhatnál érthetőbben is! Egyébként hol vannak? -nézett körbe a nagy helyiségben,  ami teljesen át volt rendezve. Az asztalok el voltak tolva, így nagyobb helyet kaptunk.
-Öö....ők csak késöbb tudnak jönni,  mert éppen koncertjük van.-magyaráztam meg a fiúk hiányát.
- Óh,  értem... De azért jönnek ők is,  ugye?-kérdezte unokatestvérem. Igazán meglepett, hogy ennyire számított rájuk. Lehet, hogy csak megkedvelte őket. Mindegy. A buli nélkülük is elkezdődött...

                                        ~Harry szemszöge~
-Harry! Sietnél egy kicsit? Ha ilyen tempóban öltözöl, a végén teljesen lemaradunk Leila bulijáról!-siettetett Liam.
- Jól van. Igyekszem, oké? Egyébként a lányt Livynek hívják, nem pedig Leilának.
- Tényleg?
- Igen, tényleg. Harry tudja azoknak a lányoknak a nevét,  akiknek nem akar a bulijukra menni. -mondta Zayn, belépve az öltözőbe.
-Miért nem szálltok le rólam? Ígyis-úgyis elmegyek arra a ,,bulira"!-mondtam, és az utolsó szónál a kezemmel idézőjelet mutattam.
-De miért nem akarsz eljönni?-érdeklődött Liam.
- Mert- adtam a kérdező tudtára a rövid és egyszerű választ. Hiszen még én sem tudom a pontos okot. Csak belül érzek valamit. Nem tudom mit.
- Értelmes válasz?
- Olyan nincs-válaszoltam Zayn-nek.De ez nem volt igaz. Igenis volt értelmes válaszom, de addig nem akartam elmondani a többieknek, amíg be nem vallom saját magamnak. Egy kis idő múlva Louis bekiáltott az öltözőbe:
-Hé, Zayn!!! Most indulok Eleanorhoz. Mit mondott Perrie? Ő is jön?
-Igen, el szeretne jönni.
- Remek, akkor gyere és beugrunk hozzá is!
- Rendben..menjünk.-mondta Zayn és felvette a kabátját.
-Fiúk, induljatok el. Mi majd később megyünk.-,,utasított" minket Lou.
-Lehet, hogy ti fogtok hamarabb oda érni, ha Harry továbbra is így halad!- viccelődött  Liam. Mit ne mondjak, nagyon vicces volt! Haha.....
-Már kész vagyok, remélem nem baj...
-Akkor már csak Niall-t kell előkerítenünk és indulhatunk is....-mondta Liam és elkezdte ír barátunk nevét kiáltani....

                                  ~Livy szemszöge~
Nagyon szuper a buli, csak néhány embert hiányolok. Nem tudom miért történik ez velem. Még soha nem éreztem azt amit most. Mintha megüresedett volna egy hely a szívemben. Lehet, hogy apa miatt érzem... De lehet, hogy csak a One Direction hiányzik.
- Livy, jól érzed magad? Tetszik a buli?- ült le mellém Bella.
- Persze, nagyon szuper! Még egyszer köszönöm.
- Örülök neki, hogy tetszik. Mond csak! Nem akarsz táncolni?
- Egyedül? Nem ciki az egy kicsit?- kérdeztem, mert semmi kedvem nem volt táncolni. De ekkor kinyílt az ajtó és három srác lépett be rajta. Az utolsón megakadt a szemem, mert Harry volt az.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket, mikor hozzánk értek. Ők viszonozták ezt, de beszélgetni nem tudtunk, mert lányok ,,százai" gyűltek köréjük és addig  el nem nemtek, míg autogramot és fotót nem kaptak. Szörnyű fél óra volt az   elkövetkező 30 perc, és mikor már azt hittem, hogy vége, megérkezett a másik két 1D-tag barátnőikkel együtt és minden kezdődhetett előröl. Szerencsémre Belle 1 óra múlva mindenkit elküldött. Ezer hála neki!!!!!
- Nos, most, hogy már nem zavarnak az őrült Directionerek-kezdett bele mondandójába az unokatestvérem- végre mi is bulizhatunk.
- Benne vagyok, de előbb nem kellene összeismerkednünk?- kérdezte a Zayn mellett álló lány.
- Kivel akarsz te összeismerkedni?- kérdezte Bella. Erre a lány rám nézett, mire Belle vette az adást.
- Jaaa, hogy Oliviával!!! Bocsi erről teljesen megfeledkezdtem. Tehát, Livy ő itt Perrie Edwards a Little Mix-ből. Ő Zayn barátnője. Perrie, ő itt pedig az unokatesóm, Olivia Cowell, becenevén Livy.
- Szia Perrie! Nagyon örülök a találkozásnak!-nyújtottam felé a kezemet.
- Szia, én is!-mondta és megráztuk a  kezünket.
- Naa, most, hogy Perrie-vel megismerkedtetek, már csak Eleanor maradt.  Tehát. Livy, ő itt Eleanor Calder, röviden El. Ő Lou barátnője. El, ő itt pedig Livy.-mutatott be minket egymásnak az unokatesóm.
- Szia!-köszöntem neki, mire visszaköszönt.
- Szóval, most már bulizzunk.- jelentette ki Bella.
- Rendben.- egyezett bele mindenki, kivéve Harry. Ő arra hivatkozott, hogy ez a szám nagyon rossz, de amitn lesz egy jó, már is jön.
- Ahogy akarod, Hazza. De te tudod, hogy miről maradsz le!- mondta Belle, és már el indult a táncparkettnek kijelölt helyre, én pedig követtem őt. Az éppen akkor szóló szám véget ért és egy sokkal gyorsabb  váltotta azt. Én természetesen nem ismertem. Inkább a könyvek terén vagyok jártas, mint a zeneiparban. Mindenki párokba rendeződött. Eleanor Louis-szal, Perrie Zayn-nel, Liam egy ismeretlen lánnyal, Bella pedig Niall-lel táncolt, így nekem nem jutott senki. Lopva Harry-re pillantottam, hátha megjött a kedve a bulizáshoz, de a szememmel nem találtam őt. ,,Ez csak természetes! Mindenki táncol valakivel, csak nekem nincs párom! Jellemző!"-gondoltam magamban.
- Na, mi lesz? Te nem akarsz táncolni?- hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. Megfordultam és igen! Harry volt az.
- Tudod, nem szeretek egyedül-válszoltam a kérdésére.
- Tehát, én nem számítok?
- Mi? Jaj, nem! Dehogyis! De...szeretnél velem táncolni?-lepődtem meg.
- Igen, szeretnék. Egyébként is. Ez a kedvenc számon-mondta és megfogta a kezemet, amit maga felé húzott.
- Én nem ismerem-feleltem.
- Nem baj! Majd én megtanítom!-nevetett és elkezdtünk táncolni....

                                     4 órával késöbb
A bulinak nemsokára vége. Nagy kár!  Minden szuper jó volt, csak az nem, amikor valaki leöntötte a blúzomat pezsgővel és át kellett vennem. Milyen szerencse, hogy raktam be egy fekete, ujjatlan váltás topot! De ezen kívül minden annyira szuper volt! Miután Harry felkért táncolni, végig együtt buliztunk és nagyon jó érzés volt. Az emberek már kezdtek szedelőzködni, mikor egyszer csak Belle, felállt egy emelvényre:
- Köszönöm mindenkinek, hogy eljött az én drága unokatestvérem felvidítására rendezett bulira. Remélem jól éreztétek magatokat!-ennél a résznél hangos tapsba kezdtek az jelenlévők.- Mivel a bulinak vége, ideje, hogy átadjam Livy-nek az ajándékom!-mondta, én pedig magyon meglepődtem. Ajándékról nem tudtam, de azért oda sétáltam hozzá.
- Parancsolj!-nyújtott a kezembe egy borítékot. Én szép precízen kibontottam és kiszedtem a tartalmát. Mikor megláttam, azt se tudtam mit mondjak vagy tegyek.
- Te jó ég!- nyögtem ki végül. Ugyanis két darab Budapestre érvényes repülőjegyet tartottam a kezemben.
- Te jó ég!-ismételtem meg előző mondatomat.- Bella, ezt....-mutattam fel a jegyeket- ezt...neked köszönhetem???-kérdeztem és éreztem első könnycseppeimet az arcomon. Mindig is mondogattam Belle-nek, hogy milyen jó lenne, ha elmehetnénk egyszer Budapestre. És most tessék! El is fogunk menni!
- Mi az? Csak nem baj?- kezdett aggódni az unokatestvérem.
- Baj? Dehogy baj! Ennél csodásabb ajándékot nem is kaphattam volna! Jaj, köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!- öleltem meg az én legjobb barátnőmet, aki alig kapott levegőt.
- Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszik!- mondta és visszaölelt.- De most már menjünk!
- Rendben-. Pár perc múlva a Starbucks teljesen kiürült. Mi ott álltunk előtte, a taxikra várva. Pár perc múlva meg is érkeztek, de csak kettő volt, mi pedig kilencen.
- Mond csak Bella. Kilenc ember két taxiba hogyan fog beférni?-kérdezte Liam.
- Jaj, basszus! Mindjárt hívok még egyet! Nyolc embert számoltam. Bocsi!-szabadkozott.
- Ne, hagyd csak! Én majd haza sétálok, nem kell ezért egy új taxit hívni!-mondtam.
- De nem mehetsz haza egyedül! Elkísérlek!-jelentette ki az unokatestvérem.
- De két lány se mehet haza egyedül! Majd én elkísérem Livy-t! Bella, te pedig szállj be a taxiba!-mondta Harry.
- Jól lesz így?- kérdezte Belle.
- Persze, menj csak! És még egyszer köszi a mai napot! Sziasztok!- köszöntem el tőle és mindenkitől. Elindultunk Harry-vel az úton. Nem sokat beszélgettünk,csak telószámot cseréltünk. Húsz perc múlva megérkeztünk a házunkhoz.
- Köszi, hogy elkísértél- fordultam Harry-vel szembe.
- Szívesen-válaszolta, de látszott rajta, hogy akar még valamit mondani. Beletúrt a hajába:
- Jól éreztem magam....veled.
- Köszi. Én is veled-mondtam.- Talán gyakrabban találkozhatna ez a társaság.
- Ja, jól elvoltunk. Talán....mi is többször találkozhatnánk.
- Lehetnénk jó barátok-vetettem fel az ötletet.
- Szerintem többek is lehetnénk....mint barátok- mondta és közelebb húzott magához, addig amíg ajkaink össze nem értek. Megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam és azt kívántam, hogy ez a perc örökké tartson.....

4.fejezet- Vigasztalás

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen sokat késtem az új résszel. Próbálok sietni, de nagyon sűrű a nyaram.
 Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok megjegyzéseket. Előre is köszönöm! :)



5 nem fogadott hívásom és 6 üzenetem van, amiből 3-at még nem olvastam el. Az ember azt hinné, hogy ezeket apám írta és ő hívott, de nem. A hívások és az SMS-ek Bellától származnak. Szegényt hajnali 3-kor felhívtam, el akartam neki mesélni a történteket és, mivel abból nem sokat értett amit a telefonban mondtam, próbált telózni és üzenni, ám amiért azokra nem válaszoltam (ugyanis képtelen voltam rá), hívott egy taxit és átjött hozzám (még hozzá HAJNALI 3-kor!!!!!!!!), a zuhogó esőben, azóta itt van. Már vagy fél órája sírok neki, és ő ezt türelmesen hallgatja. Ilyen az igazi legjobb barátnő! Nem tudom mihez kezdenék nélküle!
-Ssssssssssssss...Jól van Livy...Nyugiiiiiii...--kezdett el nyugtatni az unokatestvérem.
- Hüp...köszi..hüp..ho..hogy..hüp..átjöttél.-mondtam. Erre ő csak legyintett.
- Nee...hüp..ne legyints...mert ez.....hüp.....nem semmiség.....
- Talán mégis az...Te is tudod, hogy szívesen jöttem át, és bármikor újra megtenném, mert nagyon fontos vagy nekem.... Igaz, hogy még mindig nem sokat értek a történtekből, pedig igyekszem.... De most nagyon fáradt vagyok,  úgyhogy kérlek próbálj meg egy kicsit aludni, és reggel majd mindent elintézünk. Rendben?-kérdezte Belle, az igenre várva. Ezt onnan tudom, hogy elővette a ,,kérleknemondjnemet" cuki pofiját. Kicsit elegem van abból, hogy elég egy édi arc, és bármit el lehet érni nálam. Tudom, ez az én hibám. Pedig megteszek mindent ez ellen.... Na mindegy...
- Hahóóóó!!!!! Houston hívja Olivát!! Olivia válaszolj!!- szólított fel Bella kicsit robotokéra emlékeztető hangon.
- Öhm...ö....hm...izé...öö.....öhm..rendben?-ezt válasznak szántam, de eléggé kérdésre sikerült, viszont Belle-nek ez elég volt. Egyből bedőlt az ágyba és tíz másodperc alatt szerintem már el is aludt. Én nem voltam fáradt, úgy gondoltam az alvás kilőve, ezért különböző dolgokat akartam kitalálni, hogy elszórakoztassam magam. Ám amiért semmi izgalmas nem jutott eszembe, mégis megpróbálkoztam a szunyókálással, ami furcsa módon be is vált................................................
                                                 Másnap
,, Igen, igen... Akkor ma este...Ne! Nehogy, valami puccos éttermet keressetek!.....Igen, igen...Elég egy kávézó is....Hm....szóval én mondjak egy helyet?? Például a Starbucks? Persze, hogy nektek megfelel.... Inkább nem mennék ebbe bele..... Szóval akkor este.....Sziasztok, srácok!"- ezekre a mondatokra keltem fel. Belle beszélt telefonon valakikkel. Nem akartam bele ütni a orromat, elvégre minden bizonnyal találkozni fog bizonyos személyekkel, tehát ez az ő dolga. Ezért inkább úgy tettem, mintha most keltem volna ( ami persze igaz is volt), és nyújtózkodni kezdtem.
- Jó reggelt...- vetettem oda Bellának két ásítás között.
- Neked is!- érkezett a válasz.
- Hány óra van?- kérdeztem.
- Fél tizenkettő.- vetette oda.
- Jaj, már megint majdnem átaludtam a fél napot!!- kiáltottam fel.
- És mi abban a rossz? Eleve volt vagy hajnal 3-4 mire elaludtál....
- Ez igaz...-ismertem be saját magamnak hangosan.
- Na, látod?!?!
- Igazad van...- folytattam.
- Persze, hogy az van!! Mégis mikor nem volt?-kérdezte és mind a ketten halk, majd egyre hangosabb kuncogásba kezdtünk, amiből a végén nevetés lett.
- Mi ez a ricsaj lányok?- jött be a szobámba anyu.
- Ó, semmi, igazán semmiség Nancy néni...-mondta az unokatestvérem, és kezdte komolyra fordítani a szót.
- Nos, rendben....Lányok éhesek vagytok?- váltott témát anyukám.
- Naná!!-kiáltotta Belle, de miután észrevette anyu kicsit értetlen arcát rögtön helyesbített.- Azaz, ha esetleg akadna valami ennivalójuk....
- Akadna...-válaszolt anyukám, még mindig furcsán nézve. Ez érthető, ugyanis anyu nem tudja, hogy az unokatestvérem szerelmese az ételeknek, és előszeretettel eheti is azokat, mert nem ragadnak rá a kilók.- És te, Livy? Nem kérsz valamit enni vagy inni?- érdeklődött anya.
- Ööö.....egy capuccino most jól esne....-válaszoltam.
- Rendben csajok, akkor szíveskedjetek lefáradni.
- Már is megyünk, csak még megmosakodunk.- mondtam, Bella és a magam nevében is.
- Ahogy gondoljátok, de Kicsim, lehetőleg ma ne egy órát tölts bennt a fürdőszobában.- kérte anya.
- Megpróbálom.- feleltem, ám anyu szúrós szemeit látva tudtam igyekeznem kell. Bella kezdett a fürdőben, és nem kis meglepetésemre negyed óra múlva ki is jött.
- Hát te?-kérdeztem meglepetten.
- Végeztem. Mehetsz.- válaszolta halál természetesen.
- Már is? Az meg hogy lehet?
- Gyors vagyok.
- Na de ennyire???
- Hát....mondjuk, nem mindig. De most éhes vagyok, úgyhogy motivált a kaja.- mondta fogait kivillantva rám mosolygott....vagy vicsorgott.... Egyébként ez teljesen Belle-re vall. Mármint nem a vicsorgás, hanem, hogy az étel ösztönzi. Ezen meg sem lepődök.
Igyekeztem én is gyorsan elkészülni, de csak fél óra után lettem készen végül.
- Mi tartott eddig?- ,,fogadott" Bella.- Vagy fél órája várlak.
- Tudom, és bocsi.
- Bocsi? Bocsi??? Ne ,,bocsizz" itt nekem te lány!!! Ki fog hülni a kajám!!
- Tényleg emiatt kiabálsz? A hülye kaja miatt?
- Ne merészeld lehülyézni a kaját! Világos?
- Igen, igen világos, te kis ovis.-vetettem véget a mindennapos ,,vitánknak", megöleltem és megpusziltam engesztelés képpen. - Most menjünk le. Anyu már biztos vár.-. Hát mondjuk, annyira nem volt igazam. Mikor leértünk az étkezőnkbe, az asztalt két személyre megterítve találtuk, rajta egy capuccinoval, rántottával, kakaóval és bundáskenyérrel. Egyszóval minden megvolt, kivéve anyukámat.
- Anyuuuu!!!! Hol vagy, anyaaaa???- kiáltottam. Halk sutyorgást hallottam a WC felől. Mivel az nem érdekelt ,hogy anyu  mit művelt bennt, nem is hallgatóztam, vagy kopogtam be csak visszamentem Bellához, és egymás társaságában elfogyasztottuk a reggelinket....az az ebédünket...vagy még is csak a reggelinket ebéd időben. Miután végeztünk ( fél óránkba telt), anyu is kijött a WC-ből. Mintha a  fellegekben járt volna....
- Anya, kivel beszéltél?- kérdeztem.
- Én?- erre bólogattam.- Óh, én csak...egy..barátommal...-adta az igen furcsa választ.
- Ha te mondod!!!
- Egyébként lányok, mik a terveitek a nap hátralévő részében?- váltott témát anyu.
- Programunk van.- válaszolt az unokatestvérem meg sem várva, hogy anya befejezze a mondatot.
- Igen?- kérdeztem vissza meglepetten, ugyanis én eről még nme tudtam.- És mi?- kívánvsiskodtam tovább.
- Meglepi.- mosolyodott el. Áhá! Szóval ezt szervezte azokkal a srácokkal ( bárkik legyenek is ők, de ez nem is lényeg)!! Szerencsére volt annyi eszem, hogy tartottam a szám, mert ha Bella meghallotta volna, hogy tudom hova megyünk, tuti elkeseredett volna, hogy nem tud meglepni. Bár a meglepi teljes részét nem tudtam én se.
- Szupi!-örültem meg.- És mikor indulunk?
- Három óra múlva kellene oda érnünk. Most 14 óra van, szóval van még időnk.

                                                               **** 

 -Livy!! Igyekeznél egy kicsikét?? El fogunk késni!- ezt hajtogatja Belle már vagy fél órája! Nem értem mire ez a nagy sietség. Most van fél öt , és szinte már kész is vagyok. Egy fehér ujjatlan inget húztam magamra, hozzá illő magassarkúval, fehér alapon rózsaszín virágokkal díszített nadrágot és rózsaszín nyakláncot, vele színben megegyező táskát vettem fel. A sminkem is kész lett. Csak a szokásos pirosító, szemcerka és szempillaspirál. Lementem a nappaliba, ahol Bella várt rám. Nagyon tetszett a ruha összeállítása, ami egy koptatott farmerből, bézs színű felsőböl, barna táskából, karkötőkből és egy virágos mintás barna magassarkúból állt.
- Azta, de csini itt valaki!- kiáltottam fel.
- Igen, te.
- Köszi, de én rád gondoltam..
- Biztos rossz a szemed...Mindegy is...Gyere, most már indulnunk kell! A taxis sem fog örökké várni...
- Taxival megyünk?- kérdeztem úgy, mintha azt mondta volna, limuzinnal.
- Nem, dehogy is!!! Helikopterrel.... Persze, hogy taxival... Na, gyere!!!-  azzal megragadta a karomat és elkezdett kifelé húzni az ajtón.
- Ne, ne, várj egy pillanatot!!! Elköszönök anyutól...
- Egy percet kapsz!!
- Most komolyan mérni fogod?- tettem csípőre a kezem.
- 55, 54,53...
- Hé, ez így nem ér!!
- 50, 49, 48...
- Oké, oké....-beláttam, hogy itt nem  ,,nyerhetek". Besiettem az előszobába és kiáltozni kezdtem:
- Anya! Anyu! Hol vagy?? Elmentem Bellával...Este jövök, szia!- pár másodpercig nem érkezett válasz, és ugyanazt a susmust hallottam, mint délben, de aztán anyu kijött a konyhából és lekiabált, hogy ne ordítozzak, mert ő éppen telefonált! Na, de kivel? Mondjuk ezután jó szórakozást kívánt és visszament a konyhába. Eléggé aggasztott, hogy kivel beszél telefonon, ezért (tudom, nme volt szép tőlem) hallgatózni kezdtem.
- Óh, helló! Visszajöttem.....Semmi, csak a lányom ordibált...Igen, igen...Tudod, tinédzserek.....Neked is van  gyereked?..... Kettő is?....Fiúk?...... Ikrek?...Azta, George...-beszélt anya, szinte levegőt sem véve. Nem tudtam ki lehet az a ,,George", de jelen pillanatban más dolgom is volt, ezért úgy tettem, mint az unokatestvéremnél, azaz mintha meg sem hallottam volna azt, amit mondott anyám. Ezután kimentem Belle-hez, aki épp a nem létező órájának a számlapját kocogtatta barnára festett körmeivel.
- Olivia!!!-így csak akkor hív, ha tényleg írtózatosan dühös rám. Szóval benne voltam a slamasztikában!!! Ajaj!- Drágalátos Miss Időérzéketlen Olivia! Tudod te mennyit vártam rád?! Álj, ne válaszolj! Pontosan 327-ig számoltam a 60 helyett. Most viszont jössz velem- és megragadta a karomat, majd behúzott a taxiba.
- Figyelj Bella!-ráncigáltam felsőjének ujját, mert nem akart rám nézni, de szerencsére beadta a derekát:
- Mi van?- kérdezte igen dúrva hangnemben.
- Kérlek ne haragudj! Késtem, igen tudom, de féltem anyát, mert valami George nevű ürgével telefonálgat...
- És az nem ért volna rá?
- Mi??? Te is tudod, hogy anyu milyen fontos nekem! Ugyanolyan, mint te! Kérlek, ne haragudj rám!
- Ne kezdj el bőgni, mert elkenődik a sminked!-mondta, én pedig tudtam kezd megenyhülni.- Livy, figyelj! Nem haragszom rád, de egy kicsit idegesít, hogy mindig késel. Próbálj ezen változtatni, légyszi!
- Rendben, megígérem próbálkozni fogok. És még egyszer ne haragudj!-mosolyogtam Belle-re.
El fogok gondolkozni azon amit mondott. Talán igaza van....
- Hölgyeim, megjöttünk! 10 dollár lesz.- mondta a sofőr.
- Köszi. Tessék, itt van 15 dolcsi.- fizetett az unokatestvérem és kiszálltunk. Nen ismertem annyira azt a helyet, ahová érkeztünk, ezért nézelődni akartam, de Bella bekötötte a szememet egy kis kendővel.
- Ne lessél!- utasított.
- Nem fogok. Biztosíthatlak.
- Remek.-mondta az unokatestvérem és két vállamat megfogva vezetni kezdett. Bekötött, csukott szemmel, egy viszonylag ismeretlen helyen elég nehéz tájékozódni.  Körülbelül öt percet sétáltunk, amikor Belle halkan a fülembe súgta:
- Megérkeztünk...-.
Éreztem, hogy bizseregni kezdek, de nem tudtam volna megmondani miért.....
                  Olivia ruhája:

Bella ruhája:

3.fejezet- A legpocsékabb vacsora

A tegnapi találkozónk a One Direction-nel eléggé elhúzódott. Eredetileg csak a délutánt töltöttük volna együtt, de olyan jól éreztük magunkat, hogy maradtunk még egy kicsit. Ez alatt  azt értem, hogy hajnali fél egykor értem haza. Így nem csodálom, hogy délben keltem fel. Pedig nem vagyok egy jó alvó. A csúcsom tíz óra, ám az is csak azért, mert előző nap szilveszter este volt.
Soha nem szundítottam, még ilyen sokat, de igazából rám fért.
-Mmmm- nyögtem nyújtózkodás közben.- Van itthon valaki??- kérdeztem kikiabálva a kis zugocskámból, azaz a szobámból. Szeretem zugnak hívni ezt a helyet, elvégre ez csak az enyém, így úgy nevezhetem, ahogy csak akarom. Vagy nem??
-Van.-hangzott kérdésemre a válasz ordibálva. Nyílván anyu mondta.
- Akkor jó reggelt!! Vagy jó napot!- köszöntem és a fürdőszobába baktattam, ahol reggelenként több mint fél órát töltök el. Na nem azért, mert ilyen sokáig  ,,vakolnám" a képem ( elvégre az én elvem minél kevesebb a sminked, annál szebb vagy), hanem, mert a reggeli fürdésem nem kevesebb,  mint 15 percet vesz igénybe plusz még a fogmosás, fésülködés, felöltözés és a gondolataimban való elmerülés egészíti ki a minden napos programomat. De ma a szokottnál kicsit többet voltam bent. Vagy 20 percig folyattam magamra a hol forró, hol kellemesen langyos vizet és  újra meg újra végiggondoltam a tegnapi napot. Anyukám kopogása ,,ébresztett fel".
- Livykém, minden rendben van?? Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Persze, persze.... Mindjárt kész vagyok.-válaszoltam és  kicsit sietősebbre fogtam. Körülbelül 10 perc után elhagytam a második kedvenc helyemet a házban. A lista élén természetesen a zugocskám áll.
- Szia kicsim! Hogy vagy?-érdeklődött anyu kicsit nyalizós hangnemben.
- Szia mama! Jól. Te?-kérdeztem vissza kicsit unottan. Hogy miért? Mert, anyám mindig ilyen mézesmázos, ha el akar érni valamit. Nem tudom minek kell így viselkednie, hiszen jó anya-lánya viszony van közöttünk, tehát szerintem bármit megbeszélhetnénk, de ő nem ilyen. Ám én sem kerülöm el az eféle beszélgetéseket, ugyanis néha jól esnek ezek a kényeztetések. De ma semmi kedvem nem volt ehez az egész felhajtáshoz, így rögtön a lényegre tértem, miután anya válaszolt kérdésemre, miszerint ő is jól van.
- Mit akarsz, anya?
- Hogy hogy mit? Hogy érted ezt kincsecském?-tettette az értetlen.
- Hát csak úgy, hogy azt hiszem 4 éves korom óta nem hívtál ,,kincsecskémnek" és ezt a hangnemedet is szerintem  3 éve hallottam utoljára, amikor is rá akartál venni, hogy menjek el veled apa egyik unalmas  baráti találkozójára, mert te egyedül szenvednél ott. Szóval?? Mit akarsz?? Kiböknéd végre??
-Jaj, Livy!! Nem akarok én semmit, csak...hogy elmenjünk egy étterembe ma este...vacsorázni.....
- Mi??? Ez lenne az a nagy dolog? Hát ez szuper és....... Na álljon meg a menet!! Melyik étterembe mennénk??- érdeklődtem, mert gondoltam, hogy kell ebben az egészben lennie valami csattanónak, különben anyám nem kerített volna ennek ekkora feneket. És egyébként is! Mi nem szoktunk étteremben vacsorázni!! Nem is járunk étterembe!!!
- A  Jamie Oliver's Fifteen-be.-mondta. Mikor meghallottam ezt a nevet azt hittem, hogy rosszul hallok!! A Jamie Oliver's Fifteen London egyik legelőkelőbb étterme. Bár az árak az egékbe szöknek.
- Hogy hogy oda?? És anya megmondanád nekem, hogy mégis miből fogjuk kifizetni??-kérdeztem.
- Hát apád hívott meg, úgyhogy valószínűleg az ő pénztárcájából fog kirepülni az összeg.-válaszolt, még mindig teljesen nyugodtan.
- Apa hívott meg?? Hát ez szupi!! Hármasban fogunk vacsizni a Jamie Oliver's Fifteen-ben?? Ez még szupibb!!!-visongtam és elkezdtem össze-vissza ugrándozni a házban.- Anya, ehez miért kellett elővenned a ,,kincsecskémes" dolgot?? Hiszen tudod, hogy mindig szívesen vacsizok veled és apuval!!
-És apu új menyasszonyával és lányával is??-kérdezte kicsit félénken.
-Hogy kikkel??-csodálkoztam és kezdtem rájönni anya miért vette elő a nyalizós hangnemét.-Hogy érted ezt??
- Háát......- nyújtotta meg ezt az egy szót, ami semmi jóra nem vezethetett. Ezt tapasztalatból tudom, és most is így történt:-.....háát, khm apád be akarja mutatni nekünk az új ,,családját"- hadarta de ennél a résznél az ujjaival idézőjelet rajzolt a levegőbe. Én pedig azt éreztem amit akkor,  amikor beszorultam Harry Styles-zal a liftbe, azaz NEM KAPTAM LEVEGŐT!!! Mi az, hogy be akarja mutatni az ,,új családját" ?? Köztük az új lányát?  Az meg ki csoda? Nem tudtam, hogy apunak van más lánya is rajtam kívül...
- Kiket  akar nekünk bemutatni?- kérdeztem, mintha elsőre nem értettem volna meg. De balszerencsémre anya megismételte a mondatot, így bizonyossá vált, hogy a fülem nem csalt..
-Hát a menyasszonyát és a lányát-felelte.
- Nem is tudtam, hogy apunak van új lánya...-mondtam és az első könnycseppjeim kezdtek kicsordulni a szemeimből.
- Jaj, drágám!! Az a kislány nem vérbeli lánya apunak! Csak a menyasszonyának.- felelte nekem. -Kicsim!! Ne sírj!! Hidd el, mindig te leszel az apád egyetlen igazi vérbeli kislánya! -próbált vigasztalni anyukám, de sikertelenül. Tuti, hogy apa jobban fogja vagy már jobban szereti azt az új ,,lányát". Efelől semmi kétségem.
- Kicsim! Ha nem szeretnéd, nem kell elmennünk!!-mondta anya, de az arckifejezését látva, ő nem pont ezt akarta.
- De...hüp, de...menj..hüp...ünk...el..hüp..hüp..-feleltem, még mindig a könnyeimmel küszködve. Anyukám szerintem ebben a válaszban reménykedett, mert nem tette fel a tipikus kérdéseket, miszerint ,,Biztos ezt akarod??" meg ,, De nem akarom erőltetni, csak ha neked nagyon fontos..." és a többi és a többi.... Ehelyett ezt mondta:
- Rendben, drágám!! Most fél kettő van, gyere egyél valamit! 4 óra múlva indulunk!Juj, ez olyan szupi!!!- kezdett pörögni anyu. Nem mondanám, hogy emiatt fejeztem be a sírást, de látva anyám milyen boldog, ez is közrejátszott.
2 és háromnegyed óra múlva elkezdtem készülődni. Felvettem, az egyik kedvenc előlcipzáros ruhámat, fekete blézerrel, rózsaszín magassarkúval ( de csak, mert a ruhában is van egy kis rózsaszín) és végül egy fekete kis táskával egészítettem ki ezt a ruha összeállítást. Fél óra alatt kész lettem a sminkemmel is. Csak a szokásos szempillaspirál, arcpirosító és szemceruza díszlett az arcomon. 30 percem maradt besütni a hajamat, de a végeredmény szerintem nagyon jó lett. Mikor leértem a nappaliba, anyukám még készülődött, így be akartam kapcsolni a tévét, ahol semmi érdekeset nem találtam, ezért unatkoztam egy darabig. Nem sokára anya ki is jött a hálószobájából, én pedig elájultam. Gyönyörű volt a haja, a sminkje és a ruhája. Nem tudom mi volt a célja, de ha az, hogy elálljon a lélegzetem, akkor sikerült neki. Egy tégla vörös blúzt vett fel egy fehér szoknyával, cipővel és táskával. Bordós karkötővel és fülbevalóval. Nagyon csini volt!!
-Azta!! Anya!!-körülbelül ezt tudtam kinyögni.
- Na, milyen? Megteszi?-kérdezte, de szerintem ő is tisztában volt vele mennyire dögös. Egyszerűen élvezte, ha megmondják neki, hogy nagyon szép. És én ezt örömmel meg is tettem:
- Mami, te leszel a legcsinibb nő a Jamie Oliver's Fifteen-ben!!
- Jaj, köszönöm Livy!! De veled nem versenyezhetek!-mondta én pedig a nyakába ugrottam. Pár percig még dicsérgettük a másikat, utána már hívtuk a taxit. 17 óra 45-re megérkeztünk a Jamie Oliver's Fifteen-be! Nagyon izgatott voltam! Nem kellett sokat várni, mire megérkezett apa.....két fiatal nővel. Nem tudtam ki apukám menyasszonya és ki a mostoha lánya,, legalábbis, amíg meg nem érkeztek, de mind ketten nagyon csinosak voltak. Az egyikőjük egy kék rucit viselt kék kiegészítőkkel (körömlakk, ékszerek,...), fehér magassarkúval és hozzáillő kis táskával. A másik lány egy elegáns fehér csipkeruhát viselt fehér fülbevalóval, táskával és magassarkúval.
- Sziasztok!-köszöntött minket az édesapám, Danny Markus. - Szia, Dan!-mondta anya elsőnek. Ő azóta így hívja apát, amióta megismerkedtek, és ezt a válás sem változtatta meg. - Szia, apu!-üdvözöltem másodiknak és megöleltem.- Hogy vagy?-érdeklődtem. - Köszönöm, jól. Ti?- kérdezett vissza. - Mi is, megvagyunk. Köszi a kérdést.-válaszolt anya egyhangúan. - Örülök, hogy eljöttetek. Igaz, hogy már ismeritek egy kicsit, de hagy mutassam be nektek a menyasszonyomat, Erika Hopper-t. Erika, ő itt a lányom Olivia Markus-Cowell és a volt nejem Nancy.-mutatott be minket apu a csipkeruhásnak.
- Szia!-nyújtottam felé a kezemet, megelőzve anyut, aki nem volt elragadtatva ettől a bemutatástól.- Örülök, hogy megismertelek, de a nevemet illetően kérlek, inkább Olivia Cowellnek szólíts. A Markus-Cowellt nem használom.
- Rendben. Szervusz, Olivia Cowell!-mondta Erika kedvesen és kezet ráztunk.
- Szia, Erika!-próbált anyu boldognak tűnni, de én láttam rajta, hogy nem volt az. Talán azt hitte, hogy Erika csinosabb volt, mint ő. De én, mint kívülálló tanúsíthattam, hogy ez nem volt igaz. - Szervusz, Nancy!
- Nos, most, hogy ismeritek Erikát, bemutatom nektek a lányát, Melissát. Gyere közelebb, Mel.-szólt apu a kék rucisnak.- Tehát, ő itt Melissa, a beceneve Mel. Mel, ők itt a volt feleségem Nancy és a lányom, Olivia, akiről még nem mondtam el, hogy az ő beceneve Livy.
- Sziasztok!-mondta a mostoha lány.
- Szia!-mondtuk kórusba édesanyámmal.
- Örülök, hogy megismertétek egymást! Gyertek! Menjünk be!-szólt apa és elindult befelé. Mi meg követtük. Mikor megláttam kívülről a Jamie Oliver's Fifteen-t elállt a lélegzetem. Na akkor vajon mit csináltam amikor beértünk? Olyan csodaszép éttermet én még nem láttam!!
- Jó estét! Danny Markus vagyok. Foglalásom volt öt személyre.
- Jó estét, uram! Igen, már látom is a foglalását! Kérem kövessenek!- mondta egy férfi, kis füzetet lapozgatva. - Itt is lennénk, uram!-állt meg a férfi egy gyönyörűen megterített asztalnál, amire ez a tábla volt téve: ,,RESERVED" ami magyarul ennyit tesz: ,,FOGLALT". Annyira jó érzés volt a legjobb asztalhoz ülni!
- Milyen italt hozhatok uram?-jött egy kis idő múlva a pincér.
- Én vörös bort kérnék.
-Én egy martinit.-mondta Melissa.
- Én is.-kérte Erika  ugyan azt, amit lánya.
- Nekem egy tonicot legyen szíves.-mondta mama.
-És a kisasszonynak mit hozhatok?-érdeklődött kiszolgálónk, mert én még nem döntöttem.
-Én.. egy pezsgőt kérnék.
- Rendben van, egy kis türelmüket kérném.-felelte a pincér és elment.
- Na, és mi van veletek? Meséljetek!-kérte apa.
- Hát, nincs semmi érdekes..én általában Bellával vagyok. Tegnap is például elvitt engem, hogy személyesen találkozhassak a One Direction-nel.-mondtam apának, de nem hiszem, hogy olyan sokat értett belőle. Ám Melissa annál többet:
-Te találkoztál a One Direction-nel?-kérdezte.
-Igen. Tudod a nagybátyám Simon Cowell..-mondtam.
- Micsoda???  Simon a nagybátyád?? Te jó ég!!-szólalt meg  Melissa.- Milyen mázlista vagy. Egy olyan ember a bácsikád, akinek csak megköszönni lehet az összes tettét!-mondta, én pedig nem értettem mire céloz. De a folytatásából kiderült:- Például a One Direction-t is neki köszönheti a világ. Ha Simon Cowell nem rakja össze a fiúkat egy csapattá, akkor...akkor, én nem tudom mi lenne velem!! A srácok dalai nélkül az életem üres és lehangoló...
- Jaj, drágám, ne kezd ezt már megint!!-szolt rá lányára Erika. Ezután felém fordult:- Tudod, Melissa nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagy Directioner. Szinte mindent tud róluk. De ha terhedre lenne a sok fecsegésével, csak szólj nekem.
- Ja, nem. Dehogy zavar. Az unokatestvérem is nagy fan. Ő is szokott nekem beszélni a srácokról, úgy, hogy néha egy szavát sem értem meg. Én ugyanis nem mondhatnám el magamról, hogy  óriási Directioner lennék. Egyszerűen csak szeretem hallgatni a számaikat és kész..- ,,világosítottam" fel apu menyasszonyát, habár nem kérte. Gondoltam elmondom neki, hogy mégis csak tisztában legyen ezzel a ténnyel.
- És ki a kedvenced?-kérdezte Mel.
- Háát, mindenkit nagyon szeretek, de akkor legyen Harry.-válaszoltam.
-Oh, nekem is ő! Biztosan találkoztál már vele! Élőben még helyesebb?-tudakolózott Erika lánya. Be kell vallanom, ez a kérdés kicsit meglepett.- Öö..öööö...nem tudom.. igen?-kérdeztem, de Melissa ezt betudta egy válasznak, miszerint idézem ,,Úhh, tudtam!!". Sokáig beszélgettünk, igaz nagy részben az 1D-ről, de azért másról is esett szó.
- Na, és tudjátok már mit kértek desszertnek?-kérdezte apu egy idő után.
- Én egy meglepetés csomagot-olvasta fel Mel az érdekes édesség nevét az étlapról.
- Én egy csoki kelyhet-mondtam.
- Rendben, akkor szólok a pincérnek és rendelek nektek-szólt apa és hívta is a kiszolgálónkat, aki el kezdett felénk indulni.
- De miért is te rendelsz nekünk?-kíváncsiskodtam.
- Jaj, Olivia! Hiszen mindig is így csináltuk, amikor étteremben ettünk.
- Igeen, de az vagy 10 éve volt utoljára.
-Tényleg nagyon bántana, ha én rendelnék neked?
- Nem, csak...
- Akkor ezt megbeszéltük. Melissa, neked van kifogásod?-kérdezte apu, de válasz már nem érkezett, ugyanis megérkezett a pincér.
- Mit hozhatok uram?
- Nos, a kislányomnak szeretnék kérni egy..-kezdte apa a mondandóját, én pedig majd elsüllyedtem szégyenembe, de a folytatásra nem számítottam-...egy meglepetés csomagot.-mondta apám, tehát Melissára célzott, mint kislányára. De a gondolataimnak nem adtam hangot, ugyanis apu folytatta:- És... Olivia kincsem, te mit is kértél?-kérdezte, én meg ezen úgy felkaptam a vizet, hogy felálltam és kiabálni kezdtem:
- Hogy micsodaaa??
- Mi..mi..mi történt Livy?- értetlenkedett apa.
- Mi történt? Mi történt?-kérdeztem vissza, és a második kérdésre feljebb vittem a hangnememet.- Hogy lehetsz ilyen nagy szemét!! Mi az, hogy Melissa rendelését, nem az, hogy nem felejted el, hanem még kislányodnak is szólítod őt, az én desszertemnek meg el is felejted a nevét, és semmi kislányomat nem hallottam?? Hogy lehetsz ilyen?!?!?!?!?!?!?-kezdtem el sírni.
- Jaj, Olivia! Ugye nem kapod fel a vizet ilyen kis csekélységeken?- kérdezte gúnyosan. Épp folytatni akarta, de közbeszóltam:
- De, de igen is fel kapom a vizet, mert nem Melissa az igazi ,,lányod" , hanem én! De számodra úgy látom ,ez már nem is fontos!!
- Olivia! Nem beszélhetsz velem ilyen hangon!-kezdett apukám is kiabálni.- Anyád erre sem tudott megnevelni?-kérdezte, nekem meg teljesen betelt a pohár. Az egy dolog, hogy engem bánt, de hogy anyut is belekeveri (aki eléggé meglepődött a kettőnk között még csak kialakuló vitán), az már tűrhetetlen!!!
- Hogy mit mondtál??
- Azt, hogy anyád még ezt sem nevelte beléd?
- Ezt mégis, hogy érted? Igenis meg vagyok nevelve, de ha nem is lennék, az a te felelősséged lenne!! Amúgy szerinted nem vagyok megnevelve? De ha szerinted így is van, az csak is miattad lehetséges!
- Ezt mégis, hogy gondolod?- vágott a szavamba apa.
- Oh, csak úgy, hogy szerintem nem anyu hagyott el téged egy kicsivel több, mint fél éve egy másik emberért. Nem, ezt nem ő tette, hanem te!! Igen, te! És anya miért is nem tette? Oh, meg van! Mert neki fontosabb vagyok én és a családja, mint saját maga! Nem úgy, mint neked! Mert, anya nem önző és ő rám is gondol egy kicsit! És ez rólad nem mondható el!-kezdtem szipogni, és az sem könnyítette meg a dolgom, hogy az étteremben lévő összes szempár a mi asztalunkra szegeződött, de folytattam.- És anyunak mindig is fontosabb lennék, mint a nem létező mostohalánya!! Hüp..hüp... úgyhogy csak ne merj anyára semmi rosszat mondani,  csak ha átgondoltad, te miket és ő miket tett értem....-nyögtem ki, majd felálltam az asztaltól és elindultam a kijárat felé, de ezt még visszakiálltottam apámnak- Ja, és mostantól nem létezel számomra! Melissa majd pótolhat engem, ha annyira hiányoznék....-és kirohantam a Jamie Oliver's Fifteen-ből.
Egészen addig sírtam, amíg haza nem értem anyuval (aki egyből kijött utánam az étteremből és hívott egy taxit). Otthon csak ennyit mondott:
- Livy....én..én..nagyon köszönöm, hogy kiálltál mellettem..nagyon büszke vagyok rád!- felnéztem rá, és a szemében megcsillanni látszottak az öröm könnyei. Én is büszke voltam, hogy ilyen anyám van! Éjfél van..... Gondolkozom... Olyan furcsa, hogy London legelegánsabb éttermében volt életem legpocsékabb vacsorája...De talán ez a kettő együtt jár.... Minden jóban van valami rossz... Ja, az a mondás nem is így szól! Hanem, hogy minden rosszban van valami jó.... Ez is igaz....Végiggondoltam a veszekedésemet apámmal, és talán még sem kellett volna akkora ügyet rendeznem a desszert-rendelésből, de legalább ő is ,,kitálalt"...Szomorú is vagyok, meg nem is........Gondolom ilyen az élet....Igazán sokat kell még tanulnom......................... Olivia ruhája:

Olivia anyukája, Nancy ruhája és frizurája:

Erika ruhája:

Melissa ruhája:

2. fejezet- A koncert és utána / Második rész

Miután a göndörke bejött a szobába még egyszer megköszöntem neki azt, amit tett. Mármint, hogy megkereste a vészjelzőt, és megnyomta. Egy átlagos ember, ha hallaná a beszélgetésünket, szerintem bolondnak nézne minket . Elég hülyén jöhet ki az, hogy valaki azt köszöni meg a másiknak, hogy az illető megnyomta a vész gombot. De nekem igenis nagy ügy volt, ugyanis sötétben voltunk, és Harry azt sem tudta, milyen gombról van szó. És ha ez még nem lett volna elég szegénynek, a tetejében én még el is ájultam. Tehát egyedül, egy megállt liftben, pislákoló lámpafénnyel, (ami elvileg nem sokkal azután, hogy összeestem, ki is égett) egy ájult lány társaságában.. Nem lehetett túl kellemes. De azt mondta, végül megtalálta a vészjelzőt, így nem lett semmi gond és nem sokára jött is a segítség. Ezután az állapotomról kezdett érdeklődni, hogy nincs-e valami bajom. Erre megnyugtattam, hogy már sokszor történt ilyen, nincs baj. - Hahó!! Megbeszéltétek már azt, amit meg akartatok?- jött egy hang, aminek a gazdája Niall volt.
- Sss, Niall! Mit türelmetlenkedsz?? Alig pár perce, hogy bent vannak!- mondta Bella.
- Ez igaz.. De nem ők vártak több, mint 1 órát azért, mert valakik (ezt erősen megnyomta) beszorultak a liftbe!
- Jól van na. Arról nem ők tehetnek. És ha nem kiabálnál, nyilván hamarabb kijönnének.
- Hát, azt kétlem... Tudod, Harry..
- Mi van velem?- kérdezte az említett személy kilépve az ajtón.
- Hát semmi..semmi...csak... Bejöhetünk?- dadogott az ír srác és meg sem várva a választ, már bent is volt a szobában.
- Persze..- ,,válaszolt" Harry, de még most sem tudom eldönteni, hogy kérdés vagy kijelentés formájában hangzott el ez az egy szó.
- Na, végre.. Srácok jöhettek!- kiáltotta Niall elterülve a hatalmas kanapén, amin nekem is szorított egy kis helyet. Elgondolkoztam azon, hogy néhány Directioner mit nem adna, ha most az én helyemben lehetne. És nem arra célzok, hogy a nagybátyám a fiúk menedzsere, hanem arra, hogy egy kanapén ülök a híres Niall Horan-nal. Úgy elkalandoztam a gondolataimban ( ami lássuk be mostanában elég sokszor van, lehet, hogy a srácok hozzák ezt ki belőlem ), hogy észre sem vettem, hogy szóltak hozzám:
-Olivia?
-Tessék? Mi?- bámultam a srácokra és Belle-re azzal az igen furcsán kinéző bamba tekintetemmel.
- Neked mi a véleményed?- kérdezte Zayn.
- Mármint miről?
- Arról amit Niall mondott..A karaoke-s ötletről....- súgott az unokatesóm, amiért örök hálával tartozom neki.
- Jaa, hogy arról.. Felőlem rendben... De mit énekelnénk??
- Mivel csak saját számaink vannak...
- De hiszen nem csak ti írtatok számokat...-vágtam Niall szavába.
- Ez igaz, de a karaoke-s DVD-n csak a mi számaink vannak, ezért nyilván azok közül kell választanunk..-magyarázott az ötletgazda, úgy mint ha óvodás lennék. a hangjában némi gúnyt véltem felfedezni.
- Öhm...jaa, hát persze...ez..remek...ötlet-dadogtam össze-vissza.
-Remek akko...
- Khm..-állt fel Bella.- Először is hagy mutassam be az unokatestvéremet, Oliviát. Tudom kicsit késői, de úgy gondoltam, ha mind itt vagytok egyszerűbb, mint ha külön-külön tenném. Szóval.. ő itt Olivia, a beceneve Livy.-fejezte be a fiúkhoz szándékozott mondandóját. -Sziasztok...-mondtam. - Szia!-válaszolt az 1D.
- Naa, akkor karaoke-zzunk!!- mondta az unokatestvérem.
- Rendben, Livy, kezdd te! Párban vagy egyedül szeretnél énekelni?-kérdezte Liam.
- Én..azt hiszem.. talán párban...
- Remek. Kivel akarsz lenni?-ez a kérdés Zayn száját hagyta el.
- Nos..nekem..mindegy..-válaszoltam.
- Akkor legyél Harry-vel.-mondta Liam és Niall egyszerre.
- Harry?-vonta kérdőre a fiút Belle.
- Szerintem az első kört kihagyom.
- Rendben, Olivia, azt hiszem egyedül kell énekelned.
- Nem...az nem fog menni!!
- Miért?-kérdezték a többiek.
- Hát..csak, mert...CSAK...
- Ez nem válasz.-mondták kórusban.
- Én azt hiszem tudom miről van szó!-szólt Bella a fiúkhoz.
- Na??
- Livy-nek lámpaláza van! Eléggé szégyenlős..
- Most ezt miért kellett??- ,,sziszegtem" az uncsitesómnak.
- Hát..csak, mert...CSAK...- utánozta hangomat, a ,,bűnös".
- Nyugi Olivia! Előttünk nem kell szégyenlősnek lenned! Egyébként, biztosan szép hangod van.- mondta Louis.
- Hát.köszi..talán.. De egyedül nem szeretnék énekelni..
- Harry!! Énekelsz vele??- osztotta a parancsot Liam, és ha bár a mondatnak kérdés formájában kellett volna elhangoznia, igenis felszólítás volt.
- Mondtam már, hogy kihagyom az első kört. És Liam, ha ennyire szeretnéd, hogy énekeljen vaklaki Livy-vel, miért nem te teszed meg?- tudakolódzott Hazza.
- Fiúk! Ezen nem kell összeveszni!- csitítottam őket, de úgy látszik nem nagyon kellett volna.
- Micsoda? Mi nem veszekszünk.
- Jaa, jó rendben. Nekem el kell most intéznem egy kis dolgot.
- A szoba végén jobbra .-mondta Lou, amire én ismét megajándékoztam őt az igen értelmetlen arckifejezésemmel:
- Mi van jobbra?
- A WC. A kis dolgodhoz.
- De nekem nem kell a mosdót használnom, ugyanis..
- Itt akarod elvégezni a dolgod?
- Nem!! Fúj! Nem mosdóba kell mennem, hanem telefonálni szeretnék, ugyanis most hívott a barátom.
-Jaa, hogy olyan dolog!!- értette meg a One Direction legidősebb tagja.
-Van barátod??-kérdezte Harry, és a hangjában meglepettséget észleltem.
- Ja, van neki. Valami Jackson....-felelt a göndör hajú kérdésére Belle.
- A fiúm neve James és nem Jackson, És ha most megbocsátanátok, beszélnem kell vele!
- Menj csak turbékolni!- és unokatestvérem ezután szájával puszikat küldött nekem, Jamest utánzva. Én erre a tipikus ,,hagymárlégyszibékén"-nel válaszoltam neki.
- Halló!- szóltam bele a telefonba.
- Szia Babám!!-ismertem fel a barátom hangját a készülék tulsó végéről.- Hol vagy?
- Hogy hogy hol??-kérdeztem vissza meglepetten.
- Már vagy fél órája itt kéne lenned, a randinkon. Ilyen sokáig készülődsz??
- Nem készülődök. Már készen vagyok. De milyen randiról beszélsz?
- Ugye nem felejtetted el? Megbeszéltük, hogy ma, azaz szerdán randizunk. Vagy nem?- kérdezte, habár azt hiszem inkább saját magától, mint tőlem.
- De James! Ma hétfő van! A randink holnap után lesz!!
- Jaj, ne!! Pedig készültem neked egy meglepetéssel is!- szomorodott el. - Sajnálom! - Most hol vagy?- kezdett faggatni.
- A Hotel Guide-ben. A One Direction-nel.
- Mit keresel ott?
- Tudod, Bella szervezett velük egy találkozót.-válaszoltam a kérdésre. - Ki? - James!! Az unokatestvérem! Figyelj, most mennem kell! Holnap hívlak! Szia!- és mielőtt még ő is elköszönhetett volna, már le is raktam.
Vissza mentem a szobába, ahol a többiek karaoke-ztak.
Felismertem a dalt: a Kiss you volt. éppen Niall része következett:

Oh I just wanna show you off to all of my friends
Makin' them drool down their chiney chin chins
Baby be mine tonight, mine tonight
Baby be mine tonight yeah

Ezután Liam részét Belle énekelte( nem mondhatom, hogy tisztán):

And if you
You want me too
Lets make a move, yeah

Miután lement az egész szám, megtapsoltam őket:
-Bravó!! Bravó!! Vissza!!- úgy tettem,  mint egy rajongó.
- Na! Csak itt vagy! Éppen jókor ugyanis te jössz! Harry-vel!- mondta Liam.-  Ugye Harry?
- Te szeretnéd?- nézett rám figyelmen kívül hagyva barátját.
- Nos, ha nem baj akkor igen.-mondtam félénken.
 - Dehogy baj! Melyik dalt akarod énekelni?
- A One Thing-et!- vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Remek! Akkor a One Thing!- mosolygott rám, azzal az elvarázsoló mosolyával.- Tied Liam, Zayn és Louis része,az enyém a sajátom és Niall-é. A refrain-t együtt énekeljük. Rendben?
- Rendben.- válaszoltam.

Elkezdtünk énekelni. Csodálatosabb élményben még nem igen volt részem. olyan jól éreztem magamat, hogy észre vettem már csak a szám utolsó refrainjéből van egy kicsi hátra:

And come on come into my life 
I don't I don't don't know what it is 
But I need that one thing 
And you've got that one thing

-Huuuh!!- csak ennyit tudtam kivenni a ,,közönség" soraiból, a nagy tapsözön miatt.
- Nagyon szép hangod van!- dicsért meg a partnerem.
- Köszönöm.
- Tudod, gyakrabban is énekelhetnénk.-mondta, én pedig azt hittem nem hallok jól! Hogy mi énekelhetnénk együtt? Te jó ég!! El sem hiszem, hogy ezt  Harry Styles mondta nekem.
- Benne vagyok!

A nap hátralévő része is nagyon jól telt. Beszélgettünk, nevettünk a fiúkkal. Nagyon jól éreztem magam. Ezer hála Belle-nek és Simonnak, hogy megszervezték ezt nekem. Mert igen. Ha úgy nézzük ezt  miattam szervezték meg....

2.fejezet- A koncert és utána / Első rész

Vááááá!!!! Azt hiszem ennyit tudnék  mondani a koncertrõl!!! Ebben az egy ,, Vááááá "-ban minden benne van!! Még sohasem voltam ilyen jó  1D koncerten, pedig már ötön is tapsoltam és élveztem a jó hangulatot a közönség soraiból!!!!
Miután vége lett a koncertnek, azt hittem, hogy ez volt a nap csúcspontja. Háááát, eléggé tévedtem........
- Na?? Milyen volt??- kérdezte Bella, azt hiszem másodjára. Nem tudtam figyelni rá,  ugyanis még mindig a dalok hatása alatt voltam. Pedig ez nem jellmzõ rám!!   Végre összeszedtem magam és válaszoltam :
- Szuper!!  Nagyon élveztem!!  Köszi,     hogy megszervezted!!
- Örülök, hogy tetszett!! Bár inkább apunak köszönd. Õ szervezte meg. De most inkább gyere. Bemutatok neked öt szupi srácot akik már várnak ránk!!
Ekkor akaratlanul is elmosolyodtam. Nem tudom miért. Igazán izgatottnak látszottam, de belül nagyon is rettegtem. Féltem,  hogy elrontok valamit. Bármit, akármit,  és hülyét csinálok magamból a One Direction elõtt.
Ezután az unokatestvérem elvezetett a színpad mögé.
Ott több ajtó is volt, de mi addig mentünk amíg el nem értünk egy olyat, amire ez volt iírva:  ,, One Direction" .
-  Kop-kop-kop-kop.
-  Hé, hé!!!  Ti meg mit csináltok ott?  Hogy jöttetek be??  Ki cseleztétek a biztonságiakat? Ezek a rajongók mire képesek?!?! Vegyétek tudomásul!  Nem találkozhattok a ,,Van Direksönnel"!! Gyertek csak ide!!!!-kiálltott utánunk egy õr. Biztosan nem lett tájékoztatva arról, hogy jövünk és nyílván azt sem mondták meg neki,  hogy hogy kell helyesen kiejteni a banda nevét. De mielõtt még bármit  is mondhattam volna, Bella már intézkedett is. :
- Már elnézést!! (hozzá kell tenni, ezt olyan stílusban mondta, hogy azt a flegmaság flegmaságának lehetett volna nevezni ) De ön nyílván nem tudja kik vagyunk (hálás voltam neki a többes számért)...
- Nem. Valóban nem tudom, de ha õszinte akarok lenni nem is érdekel.- vágott a legjobb barátnõm szavába Mr. Romke, azaz az õr. A nevét csak onnan tudom,  hogy leolvastam a ruháján lévõ kis kitűzőröl.
- Ha nem vette volna észre még nem fejeztem be. Hadd mutatkozzam be. A nevem Bella Cowell. Simon Cowell lánya vagyok. Ő pedig itt az unokatestvérem, Olivia .- és ezzel rám mutatott.
- Helló!- intettem a kezemmel köszönés képpen.
-Ú..úgy..é..érte..érted....ho..hogy..an..nak..a ..Simon..annak a Simon Cowellnek v..vagy a l..lány..lánya?-kérdezte Mr. Romke.
- Igen, úgy. Tessék, itt van az igazolványom is.- mondta Belle és elkezdett matatni a táskájában.- Aha, meg is van. Parancsoljon. És most ha megbocsátana, találkozónk van öt elképesztően helyes sráccal.- azzal újra kopogni akart, de az ajtó kinyílott, még mielőtt ő bármit is tehetett volna és kilépett az öltözőből.... ....Liam Payne.
- Bella!!- kiáltott fel a fiú.- Már azt hittük sohasem jöttök meg! Éppen most akartunk indulni a hotelbe. Gyertek!!
- Oké. De hol vannak a többiek?
- Hát itt!- érkezett a válasz, csak nem Liam, hanem Niall szájából.
- Oh, helló Mr. Nandos!!- köszöntötte Bella az ír srácot.
-Szia, Ms. Menedzser Lány!!- üdvözölte unokatesómat a szőke.
-Hey, srácok gyertek már!!! Megérkezett Bella és a barátnője!!- szólt a többi 1D tagnak Payne.
,,Na köszi!!"- gondoltam magamban.-,,Szerintem több vagyok, mint puszta barátnő!!".
- Oh, hát már éppen ideje volt!- mondta Zayn Malik.
- Bocsi srácok, csak feltartóztatak!- indokolta meg Belle a késésünk okát, miközben fejével a biztonsági őr felé biccentett. Szegény Mr. Romke, azt hiszem majd' elsüllyedt szégyenében a falfehér arcával együtt.
- Romke-val kerültetek összetűzésbe??-szállt be a beszélgetésünkbe Lou is.
-Igen. Azt hitte, hogy őrült rajongók vagyunk, és kicseleztük az őröket csak hogy találkozhassunk veletek. Aztán elmondtam hogy hívnak és kopogni akartam, de Liam megelőzött és kijött az ajtón.
- Romke  még új itt és tényleg komolyan veszi a feladatát, hogy ,,megvédjen" minket. Nyílván nem említették neki, hogy vendégeket várunk.- mondta Zayn és ránk mosolygott.
-Harry!! Siess már egy kicsit!! Megjöttek a lányok!-kiáltott be ismét az öltözőbe Liam.
Körübelül 5 perc után ki is jött a göndör.
-Sziasztok!-mondta.Kicsit unottnak látszott, habár ezt megértem. Több mint két és fél órát teljesen  végigénekelt.
- Na, így, hogy már mind itt vagyunk indulhatunk a hotelbe??-kérdezte Niall.
- Naná!! Nem kell kétszer mondani!!-felelte az unokatestvérem.
- Rendben. Kövessetek a limuzinhoz!!- adta a ,,parancsot" Louis.
Nemsokára meg is érkeztünk a hotelbe, ami ere a névre hallgatott: Hotel Guide. Amikor megláttam a névtáblát a limóból, azt hittem menten elájulok. Rengeteg jót hallottam már Simontól erről az előkelő helyről. Ez a hírességek hotele itt, Londonban, ezért még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok eltölteni egy délutánt. Ráadásul nem is akárkikkel, hanem egyenesen a One Direction-nel!!
- Héé!! Olivia!!Te nem szeretnél kiszállni?-ébresztett fel  gondolataimból Harry.
- Oh, de. Bocsánat, csak elkalandoztam és.. Igazából mindegy. Köszönöm, hogy megvártál!- feleltem Harry-nek, aki most már olyan fejet vágott, mint akinek megölték a macskáját.
-Harry! Honnan tudtad a nevemet?? Hiszen Bella még nem mutatott be.
- Nem, még tényleg nem mutatott be, de amikor elmondta, hogy jöttök megemlítette, hogy Oliviának hívnak.- felelt a kérdésemre Mr. Styles. Még mindig komor volt, de láttam, hogy  a vidámság napsugarai
megcsillantak a szemeiben. Miközben bementünk a hotelbe és hívtuk a liftet egy szót sem váltottunk egymással. Megérkezett a lift. Beszálltunk és megnyomtuk a 15-ös gombot.
- Még egyszer köszi, hogy megvártál-  törtem meg a kínos csendet.
- Nincs mit.  Ez kötelesség.-válaszolta. Azt hittem, hogy azért mondja, hogy ,,kötelesség" , mert úriember:
- Tudod, olyan furcsa, hogy neked kötelesség, valakinek meg még csak meg sem kottyan.-. Erre olyan furcsán nézett, mintha azt mondtam volna, hogy az egér nagyobb mint az elefánt.
-Szerintem mi nem ugyanarról beszélünk.-mondta.- Én azért vártalak meg, hogy nehogy eltévedj a Hotel Guide- ben.
- Oh, tényleg? Nos bocsi. Akkor talán félre ism....
- Talán félre ismertél??-vágott a szavamba.
- Nem... Vagyis talán, de.. nem..úgy.. nem rossz... értelemben...- dadogtam össze vissza.
- Akkor hogyan?- kérdezte. Nagyon zavarban voltam, de az enyhítette az ,,égésemet" , hogy láttam Harryt nevetni. Gondolom rajtam röhögött.
- Ö..öh..ö..khm..hm..öh.. izé. Végül is így is úriember vagy..
- Ki mondta, hogy nem vagyok az?-nevetett.
Rájöttem, már csak azért kérdezget, hogy jól beégjek előtte. de én nem hagytam ám magam!!
- Senki. Csak én hittem, mert amikor azt mondtad, hogy kötelességed megvárni én úgy gondoltam azért, mert úriember vagy...
- Hát nem azért tettem??-. Erre már kínomban én is mosolyogtam. Mindketten elnevettük magunkat , amikor egyszer csak észre vettük, hogy már rég fel kellett volna érnünk a 15. emeletre.
-Te jó ég!!-kiáltottam fel, talán a kelleténél kicsit hangosabban. Igaz, hogy én mondtam ki, de Harry riadt arckifejezését látva, szerintem ő is ugyanarra gondolt, amire én is.
-Te jó ég!!- ismételtem meg, a hangomban talán kicsit több  félelemmel.- Kérlek mondd, hogy nem állt meg a lift!!
- Mondhatom, de akkor hazudnék- ,,nyugtatott meg" Hazza.
- Jaj, ne!! Nekem.. klausztrofóbiám van!! Nincs itt valami ..huh.. valami vészjelző?? V..vagy valami csengő szerű izé?- kapkodtam  levegő után, amit elég ,, választékos" szókinccsel fűszereztem meg.
- Már keresem is....
- Jó, csak siess!! Kérlek..
- Próbálok, de nem nagyon értek a liftekhez..
- Csak keress egy nyamvadt gombot!! Ez olyan nehéz??- keltem ki magamból, Harry szerencsétlenségét látva.
- Ha így ordibálsz, gondolom te szeretnéd elintézni..
- Ne!! Nem, bocsánat, csak a falak.. . MEGFULLADOK!!
- Jó, rendben intézem!! Próbálok sietni.. Te tudod, hogy néz ki a vészjelző?
- Szerintem valami gomb..
- Jó azt én is tudtam.- szakított félbe a göndörke.
- Nézd, ha nem engeded, hogy befejezzem, nem tudok segíteni..
- Ja, bocsi..
- Tehát, szerintem  egy gomb amin egy csengő alakú jel van....vagy valami hasonló.. huh.. kérlek.. huh siess!!- mondtam, vagy inkább nyögtem. A tudatól, hogy be vagyok szorulva egy liftbe, kezdtem szédülni, és fulladozni.
- Próbálok.- mondta, de ebben a pillanatban kiment az áram, és a liftben egyetlen kis pislákoló fényben maradt meg.
-Jaj, ne!-kiáltottam és a földre rogytam. Ezután egy kis idő ki esett és csak (szerintem)  hosszú-hosszú percek vagy órák után erre keltem fel:
-Livy!! Jól vagy?? Livy!! Livy!! Hallasz engem??-pofozgatta enyhén az arcomat Bella.
- Mi..mi...hol vagyok??- kérdeztem kábultan.
-A Hotel Guide-ben. A  srácok szobájában..- felelte.
- De..de mit keresek én itt?? Nem a liftben voltam??
-De igen. Beszorultatok oda Harryvel. Aztán elment az áram.. de ő addig ügyeskedett amíg meg nem nyomta a vész jelzőt..
- Szóval, mégis csak sikerült neki..
-Igen. Nézd, ha szeretnéd inkább menjünk haza. A fiúk megértenék..
- Mi??? Még csak az kéne!! Nem azért szenvedtem a liftben... mennyit is szenvedtem a liftben?
- Körülbelül 1 órát.- felet kérdésemre az unokatestvérem.
- Szóval. Nem azért szenvedtem abban a nyomorult liftben 1 órát, hogy azután kihagyjam a régóta várt délutánomat a One Direction-nal.- mondtam.
- Egész biztos vagy benne??
- Teljesen!!- ez olyan magabiztosra sikerült, hogy még én is meglepődtem.
- Nos, ha ezt szeretnéd..
- Igen, ezt. De előbb beszélni szeretnék Harry-vel.
- Rendben. Már is szólok neki. Te csak maradj itt.- azzal Belle kiment a szobából.
Pár perc sem telt el, és kopogtattak.
- Bejöhetek?- kérdezte egy számomra jól ismert hang. Ha valakivel beszorulunk egy liftbe, szerintem annak eléggé meg fogjuk ismerjük a hangját.
- Persze, gyere csak...

1.fejezet -A készülődés

Hisztizek. Már vagy fél órája hisztizek. Ma fogok hivatalosan is találkozni a One Direction tagjaival és egy kicsit félek. Nem tudom mit vegyek fel, habár nem vagyok óriási fan, azért akkor sem szeretnék hülyén kinézni. Még szerencse, hogy áthívtam Bellát, hogy segítsen készülődni. Igaz, még csak 10 perce van itt, na de akkor is! Még semmit sem segített! Amióta itt van bemászott a hűtőnkbe és szerintem a teljes tartalmát már fel is falta. És az egészben az a legigazságtalanabb,hogy szinte egy grammot sem hízik ezektől a kajáktól, pedig nálunk  a zsíros ételekbõl és a csokikból nincsen hiány.  De vannak azért egészséges ételeink is, például gyümölcsök. Azokat én eszem meg, a többit anyu. Szegény még mindig ki van akadva a válás miatt. A bánatát az evésbe folytja, de én próbálok egészségesen enni, nehogy elhízzak, ugyanis nem vagyok olyan, mint Belle és rajtam igenis nyomot hagynak a gyorséttermi kaják.
De most nem az alakom a fontos, hanem az, hogy két óra múlva találkozok az 1D-vel.
-Bella!! Gyere már fel! Nemsokára kezdődik a koncert és én még mindig nem tudom, hogy mibe menjek! Segíts már légyszíves! Bella!!
-Jövök már! Egyébként én honnan tudjam mit vegyél fel? Egyáltalán  milyen gönceid vannak?
Na ez kedves volt. Nincsenek gönceim.
- Figyelj! Csak azért kértem a segítségedet, mert te már találkoztál velük. Szóval, szerinted mit vegyek fel?
- Hát valami csinit, de kényelmeset. Igaz, hogy nem a ruhád alapján ítélnek meg, de mivel tök szupi alakod van és mivel egy csinibb csajszit jobban megjegyeznek és szívesebben beszélgetnek vele, ezért végyél fel valami dögöset.
-Dögös alatt mit értesz?-kérdeztem Bellát, és figyelmen kívül hagytam azt a megjegyzését, hogy csinos vagyok. Mármint, csak szerinte. Szerintem nincs igaza, de Bellával nem lehet vitatkozni, főleg ilyenről. És már nincs is időnk. Egy és háromnegyed óra múlva koncert!!
-Hát, valami  szexyt! De szigorúan csak is olyat amiben jól érzed magad! Sokat leszünk a srácokkal, nem hiányzik az, hogy feszengj.
-Oké. Akkor a pink összeállításomat veszem fel. Te ebben leszel? -mutattam a bagoly pulcsis-farmeros-torna cipős változatra.

- Igen. Nem akartam túlságosan nagy ügyet csinálni a ruha-ügyből,ezért még reggel kiválasztottam, és lusta lettem volna egész nap a ,,váltó ruhámat" cipelni.  Tudom, hogy nem egy nagy durranás, de nekem megfelel.
-Szerintem nagyon jól áll. De most már készülődnünk kéne, mert másfél óra múlva 1D koncert!!-. Egy óra múlva  teljesen elkészültünk. Meg csináltuk a hajunkat és a sminkünket. A frizura 45, míg a smink csak 15 percet vett igénybe. Nem csoda. A szempillaspirált, a szemceruzát és az arcpirosítót ennyi idő alatt fel is tudtuk tenni az arcunkra.
Végre teljesen indulásra készek voltunk. Épp időben, ugyanis a fehér mini-limó  ekkor fékezett le a házunk előtt.....